Mielőtt belemerülnénk a megporzási folyamat részleteibe, érdemes megismernünk magát a virág felépítését. Éppen ezért, a téma első részében erről lesz szó, míg a következő cikkben már az eljárás menetét fogom ismertetni.

Párta (sziromlevelek összessége): A sziromlevelek minden hízóka virágán jól láthatóak. Azon a ponton, ahol a virág a virágszárhoz rögzül, az egyik oldalon egy fajonként eltérő hosszúságú sarkantyú található. A másik oldalon 5 sziromlevelet formál, melyek tulajdonságai szintén faj specifikusak. A sarkantyú és a sziromlevelek találkozásánál egy kis cső, vagy tölcsér alakul ki.

A virágszár és a virág kapcsolódásának helyén csészelevelek láthatóak. Ezek jóval kisebbek, mint a sziromlevelek, de utóbbiak lehullását követően jól megfigyelhetőek.

A reprodukcióért (szaporodásért) felelős szervek a párta alsó részében találhatóak, méghozzá azon a ponton, ahol az a szárhoz kapcsolódik. [Mivel sok hízóka virága bókoló állású (lefelé csüngő), így azt is mondhatjuk, hogy annak felső részén találhatóak.] Amennyiben a virág csőszerű része túl hosszú, előfordulhat, hogy nem láthatóak megfelelően. Ez esetben érdemes a sziromleveleket szétválasztani. Ehhez fogjuk meg egyik kezünkkel a felső szirmokat, míg a másik kezünkkel az alsókat, majd finom mozdulattal távolítsuk el őket egymástól. Ez a párta alsó felének leválását fogja eredményezni, így könnyen hozzáférhetővé teszi számunkra a portokokat és a bibét.

A hízókáknak 5db porzójuk van, melyből 3db fejletlen és annyira apró, hogy csak mikroszkóp segítségével fedezhetőek fel, míg 2db funkcionális és számunkra is jól látható. A szabad szemmel nem láthatóak kifelé, míg a láthatóak a virág belseje felé néznek, sokszor ezért észlelhetőek csak a sziromlevelek eltávolítását követően. A funkcionális porzók egy porzószálból és a rajtuk elhelyezkedő portokokból állnak, melyek a pollen szemcséket tartalmazzák.

A bibe egy „láthatatlan” száron helyezkedik el és rendszerint 2 ágban végződik. Egyik ága fölfelé, míg a másik (nagyobbik) lefelé néz. A porzók az utóbbi ág alatt helyezkednek el. A hízóka pollenjeit általában nem a szél terjeszti, rovarok segítik a beporzást.

Esetükben az öntermékenyítés ritka jelenség és általában csak az apró virágokkal rendelkező fajokra jellemző, melyek túl kicsik a beporzó rovarok számára (pl.: P.villosa).

A cikk folytatása pontosan egy hét múlva lesz olvasható az oldalon.

 

2019-01-21T19:45:31+00:00

A szerzőről:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás